A Pearl Jam rövid története

   Volt egyszer egy banda, amit Green Rivernek hívtak. Ebben játszott Stone Gossard, a gitáros és Jeff Ament basszeros. Miután ez a banda feloszlott, és a tagok fele a Mudhoneyt hozta létre, két hősünk a Mother Love Bone nevű együttest kezdte erősíteni. Ám mielőtt a lemezük kijöhetett volna, az énekes Andy Wood meghalt (persze, hogy a heroin miatt), ez pedig majdnem a fiúk zenei pályafutásának végét jelentette. De Wood egykori szobatársa, Chris Cornell (Soundgarden, majd Audioslave, jelenleg szóló) szeretett volna egy emlékalbumot összehozni, amellyel az eltávozott zenésztárs előtt tisztelegnek. Ez lett később a Temple Of The Dog projekt, amely megalapozta a Pearl Jam jövőjét is.                                                               

               A TOTD banda tagjai (bj): Matt, Jeff, Eddie, Stone, Chris és Mike                                                    Az album borítója

   Az albumot megalkotó zenészek felállása ugyanis már majdnem megegyezett a mai Pearl Jamével, ugyanis a bandát erősítette Mike McCready gitáros, Eddie Vedder énekes (akkor még elsősorban háttérvokál szinten) és Matt Cameron dobos is. Ez 1990-ben történt, és 1991-ben már meg is jelenhetett a Pearl Jam debütáló albuma, a Ten, amely csak akkor vált igazán híressé, mikor a Nirvana miatti nagy felhajtás által minden seattle-i bandára, így hát a PJ-re is ráagatták a grunge jelzőt, és így hirtelen nagyon menők lettek a ’90-es évek elejének amerikai fiataljainak körében. Az MTV is éjjel-nappal nyomta az albumhoz kiadott klipeket, az Alive-ot, a Jeremyt, Even Flow-t és néha az Oceanst is. A következő album, a Vs még nagyobb siker lett, első heti eladásaival megdöntötte az addigi rekordot, több mint egymillió kelt el belőle csak Amerikában (mára már hétszeres platina). Ez jóval nagyobb szám, mint a Nirvana 1993-as albumának az adatai. Kurt Cobain halála után pedig egyenesen a PJ lett A GRUNGE , amiből a fiúk (főleg Eddie Vedder) köszönték szépen, de nem kértek, és majdnem teljesen visszavonultak a nyilvánosság elől: semmi reklám, semmi klip, semmi interjú…

   Azt viszont érdemes tudni, hogy az együttes tagjai ebben az időben indítottak pert az amerikai TEX, a TicketMaster ellen, ugyanis sokallották a jegyek árát, amely szerintük túl sok pluszköltséget tartalmazott, és megpróbálták elérni, hogy a rajongóknak ne kelljen 20$-nál többet fizetni egy-egy belépőért. A pert végül az óriáscég nyerte, a banda pedig megpróbált az ő megkerülésükkel koncerteket szervezni a jövőben, kisebb-nagyobb sikerrel.

   Zeneileg is sokat változtattak, a No Code, a Yield, a Binaural vagy a Riot Act már egyáltalán nem mondható grunge albumnak, a rengeteg új hangszeres és hangzásbeli megoldás mellett sokkal érettebb, kiforrottabb muzsikát hallhatunk rajtuk, mint a korai pályaszakaszban. A koncerteket már a kezdetektől fogva szabadon rögzíthette bárki kis kézi kamerával vagy hangfelvevővel, ám a méregdrága és hallgathatatlan minőségű kalóz-bootlegek helyett az együttes inkább hivatalosan elkezdte kiadni az összes koncertjük hanganyagát, ami mára többszázat tesz ki, és egész elérhető áron tölthető le a banda hivatalos honlapjáról.

          A legutóbbi studiólemez, a 2006-os self-titled Pearl Jam a gyökerekhez való visszatérés jegyében készült el, és a kritikusoktól kapott hideget-meleget, de a valódi PJ-rajongók számára a megváltást jelentette, kerek 4 évnyi várakozás után. A lemezt meg is turnéztatták, és végre újra ellátogattak Európába is, a magyar közönség leginkább Bécsben, Prágában vagy Zágrábban tudta őket 2006-ban elérni, míg a 2007-es turné állomásai közül a lengyelországi, illetve a Nova Rock-os fellépésük volt a legközelebb. Röviden ennyi volna, de rengeteg, sokkal részletesebb információt találhattok végre a magyar Wikipédiában is, a http://hu.wikipedia.org/wiki/Pearl_Jam címen.