Pearl Jam-fanok magyar portálja
Haladunk a korral

 
Chat
Név:

Üzenet:
:)) :) :@ :? :(( :o :D ;) 8o 8p 8) 8| :( :'( ;D :$
 
Látogatottság
Indulás: 2007-06-18
 
Hírek/Cikkek
Hírek/Cikkek : Evolúció

Evolúció

NativeSon  2011.10.29. 16:20

 Részlet a III. Műszak Online Rockzenei Magazin októberi számából


 
Az eredeti cikk, tisztességes tördeléssel az alábbi linken elérhető: http://www.vaskarc.hu/mydata/iii-muszak/iii.muszak_24.pdf
 
 
A grunge ikonjai, az idestova húsz éve alkotó Pearl
Jam munkásságát tekintjük át ezúttal. A grunge 
persze már halott, Kurt Cobain halott, Layne Staley is 
halott, az Eddie Vedder vezette brigád viszont a műfaji 
kliséket levetkőzve Amerika legnépszerűbb 
rockzenekaraként dolgozik tovább. Lássuk a két 
évtizedes karrier mérföldköveit.  
 
TEN 
1991 
 
A Ten a seattle-i 
grunge zenei 
hullámának egyik 
legfontosabb albuma, 
így már mindent leírtak 
róla amit lehet és tudni 
érdemes. A 
kilencvenes évek 
elején a seattle-i zenei 
élet virulens és 
igencsak szerteágazó 
volt. Ha visszagondolunk, a Pearl Jam-et nehezen lehet 
összemosni a Nirvana féle punk-nihilizmussal, az Alice In 
Chains metálos megközelítésével vagy a Soundgarden 
alternatív power-rockjával. Sokkal inkább a hetvenesnyolcvanas
évek alternatív rockzenészei között kell
keresni az előképét. Ott van például hatásként Neil
Young, akit a grunge keresztapjaként is emlegetnek,
aztán Bob Dylan vagy Bruce Springsteen, bár utóbbi 
inkább mainstream előadó, de a befolyása Eddie Vedder 
manírjait tekintve tagadhatatlan. A kilencvenes évek 
elején, mikor mindenki Seattle-re figyelt, a Pearl  Jam is 
belesodródott a grunge-mozgalom főáramába, az Alive és 
az Evenflow nemzedéki himnusz lett, mindenkit 
felzaklatott a Jeremy, elandalított a Black, álomba kísért a 
Release meg az Oceans. A lemez megjelenését követően 
a szakma egyáltalán nem bánt velük kesztyűs kézzel. Kurt 
Cobain azzal vádolta a zenekart, hogy kiárusítják a
grunge-zenét, elárulják a mozgalmat. Szerinte 
elfogadhatatlan, hogy Mike McCready gitárszólókkal 
tűzdelte tele a számokat, a Pearl Jam stílusát pedig „fake 
cock rock”-ként bélyegezte meg. Az értelmezés és 
viszonyulás sokfélesége mellett a Ten-ben valahogy  egy 
egész nemzedék frusztrációja artikulálódik, ez adja a 
fontosságát. Máig nagyon szeretem ezt a lemezt, de  a 
polírozott, visszhangos, arénarockos hangzásával soha 
nem tudtam megbarátkozni. Két éve újra kiadták minden 
extrával felturbózva és újrakeverve, na az a változat már 
sokkal inkább közelít a PJ valódi hangzásához, amit a 
világ csak a második albummal ismerhetett meg. 
-bt- 
 
 
VS. 
1993 
 
Máig ez a kedvenc PJlemezem, melyen a 
hangzás nyersebb, 
harapósabb és 
emberközelibb mint a 
bemutatkozó albumon. 
A keverőpult mágusa, 
Brendan O’Brien 
odatette magát, 
megalkotva az abszolút 
formulát, azt a 
hangzásképet, mely máig jellemzi a zenekart, szinte a 
védjegyükké vált. A számokkal sincs gond, élnek és 
lüktetnek, óriási energia van bennük. A Ten mindent
agyonnyomó monumentalitása azért még nyomokban 
jelentkezik, de nem befolyásolja nagy mértékben az album 
karakterét. A súlyponti számok az albumról: Go, Animal, 
Daughter, Dissident, Rearviewmirror és a Leash. A Blood 
és a Rats a maga nemében zseniális témák, de hát 
egyértelműen nem slágerlistás darabok, mindenesetre jól 
megférnek a többiek között. Eddie Vedder, akin a 
legnagyobb volt a feszültség az elvárások miatt a 
közönség és a szakma részéről, óriásit énekel a lemezen. 
Szerintem egyetlen későbbi stúdióalbumon sem tudta 
felülmúlni ezt a teljesítményét.  
-bt- 
 
 
VITALOGY 
1994 
 
A Pearl Jam katalógus 
legnehezebben 
befogadható, 
legkevésbé szerethető 
lemeze, igazi 
kísérletező album. 
Persze vannak rajta 
hagyományos 
dalszerkezetű nóták, 
mint a Betterman vagy 
a Nothingman, melyek 
egyből beleragadnak a hallójáratokba. A siker árnyoldala 
mutatkozik meg ebben az időben, amennyiben a 
zenekaron belüli feszültség szinte tapintható, McCready 
az alkohol és kábítószerfüggőségével küzd éppen - nem 
is születhetett másféle album, csak ez a komor hangulatú, 
kiszámíthatatlan és kaotikus lemez. Vannak benne bőven 
jó pillanatok is, annak ellenére, vagy éppen azért, mert 
állítólag a dalok nagy többsége a felvételek előtt  20 
perccel állt össze végleges formájában. A Corduroy, a Not 
For You vagy az Immortality feltétlenül ebbe a sorba 
illeszkedik, de van néhány olyan szám a lemezen, melyeket máig nem értek.
A körülmények persze mindent 
megmagyaráznak.  
-bt- 
 
 
NO CODE 
1996 
 
1996-ra a világ már 
túljutott a grunge 
őrületen és a Kurt 
Cobain halála körüli 
médiazaj is halkulni 
kezdett. A zenei médiát 
már az új „sláger”, a 
poszt-punk uralta, 
emellett kibontakozóban 
volt egy új stílus, a numetal. A figyelem 
elfordult a korábbi évek túlhype-olt zenekarairól,  ami 
egyes bandák gyors felbomlását, míg mások lassú 
agóniáját hozta. A Pearl Jam azonban sosem tartozott a 
magukat mindenáron a média középpontjába kívánó 
zenekarok közé, inkább örültek, hogy nyugodtabb 
körülmények között állhatnak neki a soron következő
anyagnak. Így született meg a zenekar 
legbensőségesebb, leghangulatosabb albuma, a No 
Code. A lemezt a Sometimes indítja, ami tökéletes 
választás mind az album-, mind pedig koncertkezdéshez. 
A rövid ráhangolódást követően a banda belecsap a Hail, 
Hail című nótába, ami egyike a lemezen található kevés, 
mindössze 3(!) rock számok egyikének. A másik kettő a 
kissé nehezen emészthető Habit, valamint az alig egy 
perces punkzúzás, a Lukin. Az album igazi erősségei
inkább a lassabb dalokban rejlenek. A kiválóan felépített 
Present Tense, a finoman bontogatott Off He Goes, 
valamint az altatódalnak szánt Around The Bend 
egyformán ékkövei a korongnak. A középtempós dalok is 
mind kiválók lettek, köztük a harmónikával megspékelt 
személyes kedvencem, a Smile vagy a bluesosabb 
hangvételű Red Mosquito. Ez az album volt a dobos, Jack 
Irons első teljes munkája a zenekarral. (Részben már a 
Vitalogy-n is dobolt.) Az ő hatására születtek meg  az 
olyan kísérletező jellegű nóták, mint a Who You Are vagy 
az In My Tree, mindkettőben hatalmasat játszik a fickó, aki 
annak idején a Red Hot Chili Peppers-nél is megfordult. 
Ha rangsorolni kellene a banda dobosait, nálam ő a No.1. 
Érdekesség még, hogy e lemezen próbálta ki először 
frontemberi képességeit a gitáros Stone Gossard. Tettét a 
Mankind című dalnál követte el, és valljuk be, nem 
vesztettünk volna sokat, ha lemarad a lemezről. B-sidenak kiváló,
de hangulatilag nagyon kilóg a sorból.  A No 
Code vízválasztónak is tekinthető a rajongók körében. 
Vannak akik 2 esetleg 2+1 albumos zenekarnak tartják a 
Pearl Jam-et, és vannak akik szerint ezzel a lemezzel 
kezdődött el csak az igazi zenei utazás. 
Ferenczi 
 
 
YIELD 
1998 
 
A soron következő 
lemezzel a banda 
újabb mérföldkőhöz 
érkezett. Miután az 
első három albummal 
kimerítették a grunge 
nyújtotta összes zenei 
lehetőséget, mindenki 
izgatottan várta, hogy 
az útkereső No Code 
után merre halad 
tovább a zenekar. A válasz igen meggyőzőre sikerült. Az 
album erőteljesebben szól, mint az elődje, de a húzós 
rock számok (Brain Of J., Do The Evolution) mellett
maradt hely a lassabb, nyugodtabb daloknak is (Wislist, 
Low Light). A dalszerzésből mindenki kivette a részét, 
mégis valami hihetetlen egységes lemez született. Az első 
kislemez a Given To Fly lett, ami tartalmazza az összes 
Pearl Jam-re jellemző védjegyet. A No Way, mely 
zeneileg a vitalogy-s Tremor Christ ikertestvére, 
különleges hangulatával, a Push Me, Pull Me pedig egyedi 
hangszerelésével tűnik ki a számok sorából. Sajnos  a 
korongról lemaradt az MFC eredeti intrója, de szerencsére 
ezt a Live On Two Legs koncertalbumon bepótolhatjuk. A 
lemez fordulópont a zenekar és média kapcsolatában  is: 
több éves izoláltság után a Do The Evolution számból 
készült animációs klippel ismét megjelentek a 
zenecsatornákon, valamint Single Video Theory címmel 
kiadták első DVD-jüket, amin a Yield próbáit követhetjük 
figyelemmel. Ez volt a dobos, Jack Irons utolsó 
együttműködése a zenekarral. Neki köszönhetjük a 
poénnak szánt Red Dot című szerzeményt, amelyben 
kísérletező énjét is megismerhettük. A lemez kiadását 
követő turnét azonban már nem vállalta, a tagok így
elköszöntek egymástól. (A turnét már a Soundgarden ex-
és jelenlegi dobosa, Matt Cameron dobolta végig). A Yield 
előkelő helyet foglal el a banda sorlemezei között  – 
mindmáig az utolsó, amely elérte eladásokban a platina 
státuszt az USA-ban – a rajongók nemhiába tartják az 
egyik legjobb Pearl Jam albumnak. 
Ferenczi
 
BINAURAL 
2000 
 
Ezen az albumon 
debütál a Pearl Jam 
soraiban Matt 
Cameron, a dobok 
mögött a negyedik a 
sorban, aki a másik 
grunge-zászlóshajó, a 
Soundgarden 
kötelékéből 
ismerhetünk. A lemez 
nagyjából a Yield 
vonalát viszi tovább. Nyugisabb megközelítés, az 
akusztikus hangszerelés túlsúlya jellemző (Light Years, 
Nothing As It Seems, Thin Air, Soon Forget, Of The Girl, 
Parting Ways). Nagyon erős atmoszférateremtő ereje van 
- kívánhatunk-e zenétől többet? - ha élnék bármilyen 
tudatmódosítóval, kizárólag ezt az albumot választanám 
háttérzenének az utazáshoz.  
-bt- 
 
 
RIOT ACT 
2002 
 
A legkisebb eladási 
mutatóval nyitó, 
kereskedelmi 
szempontból bukásnak 
számító PJ-album egy 
meglehetősen zaklatott 
időszakban készült el. 
A 2000. július 1-jei 
dániai Roskilde 
fesztiválon 
bekövetkezett tragédia, 
mikor a Pearl Jam koncerten kilencen vesztették életüket, 
valamint a 2001. szeptember 11-i terrortámadás okozta 
félelem és sokkhatás keményen rányomta bélyegét az 
anyagra. A Binaural sem tartozott a könnyen emészthető 
kiadványok közé, de a Riot Act még ezen is túl tesz. A 
frusztráltság, a csalódottság, a bizonytalanság-érzet végig 
áthatja a lemezt, melyen ezúttal Kenneth "Boom" Gaspar 
billentyűs is közreműködött. A lassan kibontakozó 
nyitányt, a Can’t Keep-et a harapós Save You 
szélsebesen előzi meg. A Love Boat Captain igazi 
húzónóta, külön kiemelendő Boom finom orgonajátéka,
amitől egy különleges mellékízt kap a dal. A szám egyik 
sora szó szerint megemlékezik a kilenc áldozatról,  de 
ugyanez a szomorú esemény ihlette az I Am Mine c. 
klipszámot is. (Az instrumentális Arc is az elhunytak előtt 
tisztelgés.) Az énekesen kívül ezúttal a többiek is jócskán 
kivették a részüket a zeneszerzésből. A húzós, feszes 
riffekre épülő Ghost és az érdekesen effektezett, 
sejtelemes You Are nálam nagyon betalált. Az előbbi a 
basszeros Ament, az utóbbi a dobos Cameron nevéhez 
fűződik. A társadalmi-politikai témákat feszegető dalok 
legegyértelműbb képviselője a Bu$hleaguer, mely az 
ifjabb Bush elnököt bírálja keményen. Meglehetősen 
furcsa próbálkozás, ahogy Vedder éneklés helyett szinte 
végig csak beszélve adja elő a dalt. A lemezről kilóg a 
blues-os ½ Full, a szólója hallatán némi örömhormon is 
felszabadul bennünk, de aztán az Indifference-re hajazó 
All Or None busongása végleg lezárja ezt a sötét tónusú 
lemezt. Nem meglepő, hogy a Riot Act megosztotta 
közönséget, nálam se talált be elsőre az album. A 
nehezen emészthető lemezek közül inkább a Vitalogy-ra 
és a Binaural-ra teszem a voksomat. 
Ferenczi 
 
 
PEARL JAM 
2006 
 
Mikor egy 
rockzenekar 
önmagáról nevez el 
egy albumot, annak 
általában konrét 
üzenetet szoktak 
tulajdonítani. Bevett 
szokás, hogy egy 
viszonylag nagy 
múlttal rendelkező 
banda, nem látja el 
címmel a munkáját, ami arra utal, hogy vissza kíván térni 
a zenei gyökereihez. Ez a jelenség a Pearl Jam esetében 
sem volt másképpen: a 4 év szünet után megjelent 
albumot, mely a borító miatt leginkább csak “avokádó 
lemezként” ismer a nagyközönség, Mike McCready 
gitáros egyenesen a Vs-hez hasonlította egy interjúban. 
Valóban, ez az anyag sok szempontból visszakanyarodás 
a nagy hatású, a zenei karrierjük szempontjából etalonnak 
számító, klasszikus Ten-Vs hangzáshoz, de szerencsére 
ez nem azt jelenti, hogy önmagukat ismételték volna. A 
sodró, magával ragadó lendület ugyanaz mint a két korai 
albumon, csak éppen időközben felnőtt a zenekar, és a 
hangzás is valahogy karcosabb lett. A Binaural-Riot Actvonal
komor súlyosságát felváltották a feszes tempójú, 
dühös, néhol kifejezetten agresszív dallamok. A klipes Life 
Wasted, melyet Vedder Johnny Ramone temetéséről 
hazajövet írt, kellőképpen megadja a paprikás 
alaphangulatot. Régóta nem kezdődött ennyire erősen
egy Pearl Jam lemez. A World Wide Suicide egy direkt 
poltitikai állásfoglalás, az iraki háború teljes elutasítása. 
(Nem véletlenül volt a seattle-i brigád aktív résztvevője a 
Rock Against Bush: Vote For Change mozgalomnak.) A 
velős Comatose húzós, nyers riffje csak tovább fokozza a 
feszültséget a hallgatóban. Hogy folytatódhat egy ilyen 
intezív kezdés után egy Pearl Jam lemez? Természetesen 
jobbnál jobb középtempós dalokkal! Az abszolút kedvenc Severed Hand,
a szegénységről regélő Unemployable, és 
a karakteres basszussal ellátott Army Reserve dalok
megerősítik, hogy a Pearl Jam 15 év után is képes frisset 
és eredetit alkotni. A lassú, lírai darabok, mint az 
újrakezdést boncolgató Gone-t és a szívbemarkoló Come 
Back-et már csak Eddie Vedder brilliáns énekhangja miatt 
is érdemes meghallgatni. A lemezt lezáró Inside Job
szövegét Mike McCready írta, mely az egyik 
legösszetettebb nóta, amit valaha írt a banda. A Rolling 
Stone magazin a Vitalogy utáni-éra legjobb Pearl Jam 
albumának titulálta a CD-t, nálam az évtized legjobb 
lemeze, és egyben a PJ-dobogó harmadik helyén trónol. 
Ferenczi 
 
 
BACKSPACER 
2009 
 
A kilencedik 
stúdióalbumra a Pearl 
Jam már azt is 
megengedhette 
magának, hogy kicsivel 
több mint 36-perces 
lemezt adjon ki, 
immáron saját, 
Monkeywrench 
Records névre hallgató 
kiadójukon keresztül. 
Tette mindezt úgy, hogy senki sem vette ezt tőlük zokon, 
mert megint egy nagyon szerethető albumot raktak le az 
asztalra. A lemez producere a mesteri Brendan O'Brien 
lett, akivel a Yield óta nem dolgoztak együtt. Milyen jól 
tették, hogy újra egymásra találtak! A hangzás 
szerencsére ezúttal sem agyonpolírozott, a basszus 
markáns, a szólók meg egyszerűen verhetetlenek. Nincs 
túlspirázás, nincs sok fifikás megoldás, csak őszinte 
rakkenroll. Abszolút érezhető, hogy Vedderék most is 
ugyanúgy élvezik a közös zenélést, mint majd’ 20 évvel 
ezelőtt, a kezdetekkor. A lemez nagyon egységes, nehéz 
lenne súlyozni a dalok között, nincsenek kiugró tételek 
rajta. Nem vágnak annyira földhöz, mint az avokádó 
lemez dalai, néhol new wave-es hatások is kivehetők
egyes nótákban, de abszolút rendben van az album. A
húzós rock and roll-őrület, a Gonna See My Friend, majd 
az Ament által írt Got Some keményen megadja a kezdő 
löketet. Az ezután következő, fülbemászó The Fixer  egy 
igazi koncertfavorit, a refrén éneklésre adja magát és 
ezen véleményemet valószínűleg mások is osztják. Nálam 
mindig is a középtempós PJ-dalok találtak be igazán, 
ezen a kiadványon is találhatunk jó pár ilyet: az 
óceán/tenger motívumot rejtő Amongst The Waves, a 
finom billentyűjátékkal fűszerezett Unknown Thought, a 
nyúzós gitárriffre épülő Force Of Nature egyformán 
magával ragadja a hallgatót. Árad belőlük a pozitívum, az 
életigenlés, eltérően az előző lemezek hangulatától. Eddie 
Vedder Into The Wild (Út a vadonba) filmhez írt albumát 
idézi a merengős Just Breathe, melyben a pillanat erejéről 
énekel a dalnok. Kicsit kilóg ugyan a sorból, de a feszes, 
punkos Supersonic-ot kár lett volna lehagyni a korongról. 
Ez egy igazi bulinóta, mely egy kicsit a ‘70-es évek 
Ramones-át idézi. Az album a sokat sejtető The End-el 
zárul. Egyszer minden történet véget ér. Talán a Pearl 
Jam is lassan befejezi pályafutását és elköszön a nagy 
arénáktól. Karrier szempontjából mindent elértek, amit 
csak lehetett, ráadásul szinte minden tag egyéb zenei 
projektekben is részt vesz. Ők nem az Aerosmith, 
Vedderék nem a színpadon fognak nyugdíjba menni. Ki
tudja, mit hoz a jövő? Mindenesetre a legújabb single, a 
pörgős Olé bizakodásra adhat okot.  
Ferenczi 
 
 
 
PEARL JAM 
TWENTY (THE MOVIE)
 
Vannak máig vitatott, el 
nem döntött kérdések. 
A hetvenes évek 
kérdőjele: Beatles vagy 
Rolling Stones? A 
nyolcvanasoké: Iron 
Maiden vagy Judas 
Priest? A 
kilencveneseké pedig: 
Nirvana vagy Pearl 
Jam? Az utóbbi a 
kilencvenes évtized egyik legnagyobb hatású zenekara, 
mely folyamatos lemezkészítés és koncertezés mellett 
érkezett el húsz éves jubileumához. Ez az apropó adta a 
zenekar holdudvarához tartozó Cameron Crowe 
rendezőnek (lásd még: Majdnem híres, Vanilia égbolt, 
Jerry Maguire) az ötletet, hogy filmre varázsolja a húsz 
éves sikertörténetet. Crowe újságíróként kezdte a Rolling 
Stone-nál, főleg a kilencvenes években mozgott Eddie 
Vedder-ék és a többi grunge-mozgalmár között. Neki 
köszönhetjük a Facérok (Singles) című filmet is, ami egy 
keserédes szerelmi történet a seattle-i zenei közegbe 
ágyazva. Remek kordokumentum az a film is, és a Pearl 
Jam legénysége is cameózik benne. De vissza a jelenbe. 
Két évtizeddel a Ten című debütalbum után megérkezett a 
Twenty című mozi. A film mellé persze járt a körítés is. 
Már hetekkel előre beharangozták, hogy az egész világon 
egy napon, szeptember 20-án, helyi idő szerint 22.30-kor 
vetítik a filmet a kiválasztott filmszínházakban, 
kétségtelenül adva ezzel némi exkluzivitást az 
alkalomnak. Némileg küzdelmes volt a késői kezdés, soha 
nem bocsátottam volna meg magamnak, ha bealszok az 
elején és csak az Alive ismerős taktusaira eszmélek fel a 
végén. Szerencsére tartottam magam. Crowe igazán 
élvezetes, pörgős, jól nézhető filmet vágott össze  a 
rendelkezésére álló nyersanyagból, minden benne van, 
amit az ember egy ilyen filmtől elvárhat. Az első évtized persze
sokkal nagyobb hangsúlyt kap, ami érthető, hiszen 
filmes szempontból ez az időszak jobban megfogható és 
bemutatható, a zenekar előtörténetétől kezdve, a 
megalakuláson át, az első lemezfelvételig és a váratlanul 
jött óriási sikerig bezárólag. A népszerűséggel együtt a 
feszültség is elhatalmasodott a zenekaron belül, ez még 
szintén a filmvászonra kívánkozik. Mikorra azonban 
rendezték a nézeteltéréseiket és már csak a zenélésre 
koncentráltak, elfogy a film kezdeti lendülete, megbicsaklik 
a nagyjából lineáris történetvezetés és már csak 
villanásokat kapunk a zenekar életéből. Tragédia a 
Roskilde Fesztiválon, ahol koncert közben kilenc rajongót 
taposott halálra az összegyűlt tömeg, jótékonysági 
koncertek, politikai aktivizmus, rajongóhadak, színfalak 
mögötti hülyülés, sztorizások a régi szép időkről,  érkezik 
mindez jól kiszámíthatóan, vetésforgóban. Csak a 
szokásos dolgok, melyeket egy ilyen jellegű mozitól elvár 
az ember miközben szépen lassan kirajzolódik a zenekar 
emberközeli karaktere. Az üzenet egyszerűen 
dekódolható és az amerikai léleknek kedves: ezek az
arcok hatvanmillió eladott lemez és több ezer koncert után 
is maradtak ugyanazok az egyszerű emberek, mint a húsz 
évvel ezelőtti kezdetekkor. Méltó lezárása ez a film az 
elmúlt két évtizednek, még akkor is, ha több helyen
hiányérzetem támadt a tálalás kapcsán. Több adalékot is 
elviseltem volna például a lemezkészítés és felvételek 
kulisszatitkairól, bár nyilvánvaló, hogy a film játékidejét 
nem lehetett a végtelenségig elnyújtani. Szerencsére a 
Single Video Theory kéznél van, ha a Pearl Jam alkotói 
oldaláról szeretnék képet nyerni. A mozihoz kapcsolódik 
még egy pénztárcanyitogató duplaalbum, mely különböző 
koncertfelvételekből mazsolázgat, illetve különféle korai 
demófelvételeket tartalmaz. Alapvetően kihagyható.  Nem 
úgy a film, mely október közepén jelenik meg DVD-n.
-bt- 

 

Még nincs hozzászólás.
 
Főmenü
 
Zenedoboz

  PJ RADIO

 
Szavazás
Kedvenc koncert nyitó dalom

Corduroy
Release
Wash
Long Road
Oceans
Sometimes
Why Go
Even Flow
Of The Girl
Breakerfall
Szavazás állása
Lezárt szavazások
 
Bejelentkezés
Felhasználónév:

Jelszó:
SúgóSúgó
Regisztráció
Elfelejtettem a jelszót
 
Linkek
 
Tagokról
 
MP3, videó
 
Dalszöveg, TAB
 
Érdekességek
 
Kép, wallpaper
 
Fanpage-ek
 

Szeretnél egy jó receptet? Látogass el oldalamra, szeretettel várlak!    *****    Minõségi Homlokzati Hõszigetelés. Vállaljuk családi házak, lakások, nyaralók és egyéb épületek homlokzati szigetelését.    *****    Amway termék elérhetõ áron!Tudta, hogy az általános tisztítószer akár 333 felmosásra is alkalmas?Több info a weboldalon    *****    Florence Pugh magyar rajongói oldal. Ismerd meg és kövesd az angol színésznõ karrierjèt!    *****    Fele királyságomat nektek adom, hisz csak rátok vár ez a mesebirodalom! - Új menüpont a Mesetárban! Nézz be te is!    *****    DMT Trip napló, versek, történetek, absztrakt agymenés:)    *****    Elindult a Játék határok nélkül blog! Részletes információ az összes adásról, melyben a magyarok játszottak + egyéb infó    *****    Florence Pugh Hungary - Ismerd meg az Oppenheimer és a Dûne 2. sztárját.    *****    Megnyílt az F-Zero Hungary! Ismerd meg a Nintendo legdinamikusabb versenyjáték-sorozatát! Folyamatosan bõvülõ tartalom.    *****    A Cheer Danshi!! nem futott nagyot, mégis érdemes egy esélyt adni neki. Olvass róla az Anime Odyssey blogban!    *****    A 1080° Avalanche egy méltatlanul figyelmen kívül hagyott játék, pedig a Nintendo egyik remekmûve. Olvass róla!    *****    Gundel Takács Gábor egy különleges könyvet adott ki, ahol kiváló sportolókkal a sport mélységébe nyerhetünk betekintést.    *****    21 napos életmódváltás program csatlakozz hozzánk még!Január 28-ig 10% kedvezménnyel plusz ajándékkal tudod megvásárolni    *****    Szeretne egy olyan általános tisztítószert ami 333 felmosásra is elegendõ? Szeretne ha csíkmentes lenne? Részletek itt!!    *****    Új játék érkezett a Mesetárba! Elõ a papírral, ollóval, és gyertek barkácsolni!    *****    Tisztítószerek a legjobb áron! Hatékonyság felsõfoka! 333 felmosásra elengedõ általános tisztítószer! Vásároljon még ma!    *****    Hayashibara Megumi és Okui Masami rajongói oldal! Albumok, dalszövegek, és sok más. Folyamatosan frissülõ tartalom.    *****    A legfrissebb hírek a Super Mario világából és a legteljesebb adatbázis a Mario játékokról.Folyamatosan bõvülõ tartalom.    *****    333 Felmosásra elegendõ! Szeretne gazdaságosan felmosni? Szeretne kiváló általános tisztítószert? Kiváló tisztítószerek!    *****    Ha tél, akkor téli sportok! De akár videojáték formájában is játszhatjuk õket. A 1080°Snowboarding egy kiváló példa erre